villámok

A villámok a légkörben lezajló rövid, rendkívül erős elektromos kisülések. Általában zivatarokhoz kötődnek, és fényes villanásként láthatók, amelyhez gyakran társul mennydörgés. A kisülés lehet felhő–föld, felhő–felhő vagy felhőn belüli, de a felhő–föld kisülés a legismertebb. A jelenség hátterében a felhőben kialakuló töltéskülönbség áll.

A zivataros felhőkben a felfelé áramló nedvesség és a jégdarabkák kölcsönhatása töltést válthat ki: a felhő felső része pozitív, az alsó rész pedig negatív töltéssel rendelkezik. Amikor a föld felé vezető út megnyílik, különböző szakaszokban keletkeznek vezető áramvezetők, amelyek végül elérik a földet, vagy érintkeznek más töltéssel rendelkező objektummal. Ezt követi a visszacsapó, erőteljes kisülés, amely fényt és hőt ad le, és hangrobbanást, a mennydörgést idézve elő. A villám nagy energiájú, rendkívül gyors folyamat.

Jellemzően a villámok igen nagy áramerősséggel jelentkeznek, gyakran 5 000–200 000 amper között, és voltuk elérheti a tized- és több tízmillió voltot. Az energia nagyjából 10^9 joule körüli lehet. A villám ritkán érinti közvetlenül az embereket, de súlyos égési sérüléseket, tűzeseteket és elektromos rendszerkárosodást okozhat.

Eloszlása függ a földrajzi helytől és az évszaktól: a legtöbb villám trópusi és szubtrópusi területeken fordul elő. A biztonság érdekében vonulás közben kerülni kell a magas, szélterpeszkedő tárgyakat és nyílt tereket, előnyben részesítve a menedéket és a belső, védett helyeket. Az épületeknél sorkizáró védelmet, földelést és túlfeszültség-kialakítást érdemes alkalmazni.