vibrálós

Vibrálás, vagy rezgés, olyan mozgás, amely periodikusan ismétlődik egy egyensúlyi helyzet körül. Megfigyelhető mechanikai szerkezetekben, akusztikus rendszerekben és anyagokban; alapja a dinamika.

Fajtái közé tartozik a szabad vibrálás (külső erő nélkül zajló) és a kényszerített vibrálás (külső erő tartja fenn). A rezgés lehet lineáris vagy nemlineáris, és harmonikus vagy nem-harmonikus.

Jellemzői: amplitúdó, frekvencia, periódus és fázis. A természetes frekvencia az a saját frekvencia, amelyen a rendszer rezeg tompítás nélkül. Rezonancia akkor jelentkezik, ha a külső gerjesztés frekvenciája megközelíti ezt a frekvenciát, ami az amplitúdót növeli. A tompítás csökkenti a felvett energia mennyiségét és az amplitúdót hosszú távon.

Matematikai modellként gyakran használt az m x'' + c x' + k x = F(t) egyenlet. m a tömeg, c a tompítás, k a merevség, F(t) a külső erő. ωn = sqrt(k/m) a természetes frekvencia, ζ = c/(2 sqrt(k m)) pedig a tompítási arány.

Alkalmazások: gépiparban és autóiparban a rezgések csillapítása a hosszú élettartam és a biztonság érdekében fontos. Építészetben a szerkezetek rezgésének figyelembevétele a külső erők elleni védelemben és a komfort megteremtésében szükséges. Mérési és szabályozási technikákat használnak, például gyorsulásmérőket és rezgéscsillapító rendszereket.

Egészség és biztonság: tartós rezgés expozíció károsíthatja a szervezetet (például kéz- és karrezgés-szindróma) és növelheti a munkahelyi fáradtságot. Ennek mérséklése érdekében szabályozások és tervezési gyakorlatok léteznek.