rezgéscsillapító

A rezgéscsillapító olyan eszköz vagy rendszer, amely a mechanikai rezgések amplitúdóját csökkenti egy gépben, szerkezetben vagy berendezésben. A rezgések energiáját gyakran hővé alakítja vagy más módon elszállítja a rendszerben, így mérsékli a dinamikus terhelést, a zajt és a használati pontokon jelentkező kopást. A csillapítás mértékét jellemzően a csillapítási arány vagy a természetes rezgési frekvencia, valamint a rezgés spektruma határozza meg.

Fő típusai közé tartoznak a passzív, aktív és félig aktív rezgéscsillapítók. A passzív rendszerek közé tartoznak a viscoelasztikus anyagokat tartalmazó csillapítók, a hidraulikus vagy olaj-/gázcsillapítók, valamint a súrlódásos csillapítók. A tunált tömegcsillapító (TMD) egy külső tömeg és rugó kombináció, amely a meghatározott frekvencián csillapítja a rezgéseket. Az aktív csillapítók érzékelőket és hajtásokat használnak a válasz megváltoztatására, általában külső energia bevitele mellett. A félig aktív rendszerek pedig a csillapítást módosítják, miközben energiafelhasználásuk korlátozott.

Alkalmazási területek közé tartozik a gépjármű- és gépipar (motor- és váltórezgések csillapítása, motor és csapágyak védelme), az építőipar és mérnöki szerkezetek (rezgésszigetelés épületekben, hídok és toronyépületek rezgéscsillapítása), valamint olyan eszközök és berendezések, ahol a vibráció zavaró vagy káros lehet, például precíziós gépek, orvosi készülékek és laboratóriumi berendezések.

Tervezési szempontok közé tartozik a célzott frekvenciasáv, a terhelés- és tömegparaméterek, a környezeti tényezők (hőmérséklet, korrózióállóság, időjárás), a karbantartási igény és a költségek. A rezgéscsillapító kiválasztása és elhelyezése kulcsfontosságú a hatékonyság és a megbízhatóság szempontjából.