veszélyelemzési

Veszélyelemzési, vagy egyszerűen veszélyelemzés, a biztonságtechnikában alkalmazott strukturált folyamat, amelynek célja a potenciális veszélyek azonosítása, a kapcsolódó kockázatok értékelése és a veszélyek csökkentésére irányuló intézkedések meghatározása. A folyamat segít megelőzni vagy minimalizálni a balesetek és kockázatos események hatását a berendezésekben, rendszerekben és műveletekben.

A veszélyelemzési folyamat általában három fő lépésből áll: veszélyazonosítás, kockázatértékelés és kockázatkezelés. A veszélyazonosítás során feltárják a rendszert érintő lehetséges veszélyeket és kockázati forrásokat. A kockázatértékelés során a veszélyek valószínűségét és következményeit értékelik, hogy priorizálni lehessen a beavatkozási pontokat. A kockázatkezelés magában foglalja a megelőző, mérséklő vagy elhárító intézkedések megtervezését és végrehajtását, majd a hatékonyság nyomon követését és szükség szerinti felülvizsgálatát.

A veszélyelemzési módszerek között szerepelnek például a HAZOP (Hazard and Operability Study), a FMEA (Failure Mode and Effects Analysis) és a hibafa-elemzések. Ezeket a módszereket különböző iparágakban használják, például a vegyiparban, az energetikában, a gépgyártásban, a közlekedésben vagy az egészségügyben. Nemzetközi és nemzeti szabványok, például ISO 31000, IEC 61508 vagy EN 61511, irányelveket és kereteket adnak a veszélyelemzés tartalmára és felépítésére, de a konkrét alkalmazás a helyi jogi és iparági követelményektől is függ. A veszélyelemzési munka folyamatos, iteratív tevékenység, amely a rendszer teljes élettartama alatt frissített kockázati információkat szolgáltat.