vasodilatációért

Vasodilatáció egy élettani folyamat, amelynek során az erek átmérője növekszik, elsősorban a simaizomzat ellazulásának eredményeként. Ennek hatására nő a véráramlás és csökken a perifériás ellenállás. A folyamat a keringés minden szintjén előfordul, legfontosabb a mikrocirkulációban, a bőrben és a szövetek oxigén- és tápanyag-ellátásának alkalmazkodásában.

Mechanizmusai közé tartozik az endothel sejtek által kibocsátott relaxációs faktoraik szerepe: nitrogén-oxid (NO) és prostaciklin útja révén a simaizomzat ellazulása. NO útja cGMP-en keresztül valósul meg. Emellett helyi metabolikus tényezők (CO2, H+, adenosin, K+) és endothelium-független mechanizmusok is hozzájárulnak az aktív vasodilatációhoz. A nyugalmi és működés közbeni idegi/hormonális szabályozás szintén befolyásolja az érfalak tónusát.

Osztályozása történhet endothelium-függő vasodilatációra, aktív (metaboliás) vasodilatációra és gyulladásos környezetben fellépő mediátorok általi vasodilatációra.

Klinikai vonatkozások közé tartozik, hogy több gyógyszer a vasodilatáció fokozásával vagy mérséklésével hat: nitrátok és nitrogátok (pl. nitroglicerin) angina esetén vasodilatáció révén enyhítik a tüneteket; kalciumcsatorna-blokkolók és ACE-gátlók pedig a vazomotoros tónus szabályozását segítik. PDE5-gátlók növelhetik NO–cGMP út hatását. Szélsőséges esetekben vasodilatációs sokk alakulhat ki, hipotenziót okozva.

Összefoglalva a vasodilatáció a vérkeringés szabályozásának alapvető eszköze, amely a megfelelő szöveti oxigénellátást és a vérnyomás kiegyensúlyozását szolgálja, és klinikailag is fontos célpont.