vízveszteséget

A vízveszteség olyan jelenség, amely során víz távozik egy rendszerből vagy használati körből anélkül, hogy azt hasznosítható módon meg tudnák őrizni vagy visszakeresni. A fogalom különböző kontextusokban értelmezhető, például vízgazdálkodásban, mezőgazdasági öntözésben, kommunális vízhálózatokban és ipari folyamatokban.

A vízveszteséget két fő kategóriába szokás osztani. Realis (valós) veszteségeknek azokat tekintik, amelyek fizikailag kiszivároghatnak vagy elpárologhatnak a rendszerből – például csőhálózati szivárgások, talajba szivárgó víz vagy párolgás. Látszólagos veszteségeknek pedig azokat, a vízfelhasználásból származó káros vagy mérési hibák nélküli veszteségeket tartják, például pontatlan mérők vagy nem behajtott felhasználás miatt keletkező vízveszteség.

A vízveszteség mérése és kiértékelése során gyakran alkalmazott eszköz a víz egyenlegének készítése: a beszívott, felhasznált és visszafordított vízmennyiség összevetése. Eredményük alapján becsléseket adnak a valós és látszólagos veszteségek arányára. Jelentős mérőszámok közé tartozik a rendszer- vagy folyamatvízveszteség mértéke, amelyet általában köbméterben és százalékban adnak meg.

A vízveszteség csökkentése érdekében több megközelítést alkalmaznak: hosszan tartó és rendszeres szivárgásfigyelés, csőcserék és felújítás, jobb tömítések használata, mérőberendezések kalibrálása, energia- és víztakarékos technológiák bevezetése, valamint intézkedések a párolgás csökkentésére és a vízesések, talajvíz-elvezetés optimalizálására.

A vízveszteség kezelése kulcsfontosságú a vízkészlet fenntartható használata és a költséghatékonyság szempontjából.