uránsorozatú

Az uránsorozatú kifejezés olyan természetes radioaktív bomlási láncokra utal, amelyek kiinduló izotópja a urán-238 vagy a urán-235. Ezek a láncok egymás után alfa- és béta-bomlásokon keresztül bomlanak tovább, és végül stabil ólomizotóppal zárulnak. A legfontosabb természetes uránsorozatok a 238U-sorozat és a 235U-sorozat. Az előbbi végpontja a 206Pb, az utóbbi a 207Pb; a láncok köztes tagjai között megtalálhatók például 226Ra, 222Rn, 210Pb és 210Po.

A sorozatok izotópjai hosszú felezési időkkel rendelkeznek, ezért a természetes környezetben lassú bomlás és hosszú idejű radioaktív jelek jellemzik őket. A uránsorozatú anyagok vizsgálata lehetővé teszi geológiai és környezeti nyomon követést, például a kőzetek és üledékek eredetének és korának meghatározását. A radiometrikus dateringben gyakran alkalmazzák a 238U-, 234U-, 230Th-, 226Ra- és 210Pb-tiltásokat, valamint lehetőség van a 235U- és kapcsolódó tagok vizsgálatára is.

A mérések tömegspektrometriával vagy alfa-spektrometriával valósulhatnak meg. A szekuláris egyensúly vagy annak hiánya feltárása segíti a rendszer zártságának megítélését és a korrekciós lépések meghatározását. A uránsorozatú bomlások különösen fontosak a geokronológiában, a paleoklimatológiában és a radon-kockázatértékelésben, mivel a sorozatok tagjai különböző módon kerülhetnek ki a környezetbe, és nyomjelző szerepet töltenek be.