törvénykezés

Törvénykezés a jogi normák megfogalmazásának, vitájának és elfogadásának összessége, amelynek eredményeként kötelező erejű törvények születnek. A folyamat magában foglalja a tervezetek előkészítését, tárgyalását, módosítását, végső szavazását és a kihirdetést követő hatályba lépést. A kifejezés a törvények megalkotására utal, és gyakran használják a jogalkotás szinonimájaként is.

A szó eredete a törvény és a kezés fogalmakból származik: a jogi szabályok létrehozásának aktusát jelöli. Tágabb értelemben a törvénykezés része a jogrendszer makrofolyamata, amely során a legáltalánosabb kötelező szabályok megfogalmazódnak és beépülnek a jogrendbe. A törvénykezéshez gyakran kapcsolódnak alkotmányos és közigazgatási keretek, és az adott rendszerben lehetnek különbségek a jogalkotás intézményrendszerében és a formulákban.

A folyamat típusa és szereplői rendszerenként változnak, de általában magában foglalja a jogalkotó testület (például parlament vagy nemzetgyűlés) kezdeményezését, a kormányzati vagy parlamenti tervezetek előkészítését, meghatározott bizottsági vizsgálatokat, több olvasatú vitát és módosításokat, majd szavazást. A törvény elfogadása után a végrehajtó hatalom közzéteszi a jogszabályt (kihirdetés) és a közlönyben közzéteszi, ezzel a hatályba lépést megkezdve.

A törvénykezés eredményei közé tartoznak a törvények, alkotmánymódosítások és a kormányzati rendeletek végrehajtását szolgáló normák. A jogrendszerben a törvények jogvédelmi és felügyeleti szempontból is alátámasztottak, és a bíróságok, valamint, ha érinti, az alkotmányos vagy európai jog alapján felülvizsgálhatók.