térhangzás

Térhangzás vagy spatial audio a hang jelenségének és felhasználási módjainak összefoglaló neve, amely a hallgatónak a hangok térbeli elhelyezkedését, irányát és mozgását érzékelteti. Néhány rendszer a fejhallgatón keresztül reprodukálja a térhatást ( binaurális megközelítés), mások hangfalakkal felépített, többcsatornás rendszert alkalmaznak. A térhangzás célja a realisztikus élmény létrehozása különböző médiumokban, például zenében, filmben, videojátékokban és virtuális valóságban.

Alapelvek: a hang irányát és távolságát a hallgatóhoz közelítve két fő hallási jelzés játszik szerepet: interaurális időkülönbség ITD és interaurális hangerő-különbség ILD, valamint a fejhallgatóba kerülő spektrális jelzések, amelyeket elnyelés és a fülkagyló formája ad. Ezeket a jelzéseket hozza létre az úgynevezett HRTF (fejhez kötött válasz). Ezek az elvek lehetővé teszik, hogy a hallgató pontosan meghatározza, honnan érkeznek a hangok és milyen távolságban vannak.

Eszközök és formátumok: Ambisonics, amely a hangforrásokat egy háromdimenziós térben közvetíti; binaurális renderelés fejhallgatóval; hagyományos többcsatornás rendszerek (5.1, 7.1) és objektumalapú formátumok, például Dolby Atmos, MPEG-H, DTS:X. A gyakorlatban az jellemző, hogy szoftveres pluginok és hardveres dekódolók kombinációja biztosítja a térhatást.

Alkalmazások és kihívások: térhangzást ma széles körben alkalmazzák a filmiparban, a zenében, játékiparban és VR/AR környezetekben. Kihívások közé tartozik a személyre szabott HRTF hiánya, a helyiség akusztikája és a számításigény, valamint a hangzás minőségének és konzisztenciájának megőrzése különböző eszközökön.