ténymegállapításokat

A ténymegállapítások a valóság konkrét eseményeinek és körülményeinek oly módon történő meghatározása, amely a rendelkezésre álló bizonyítékok és adatok alapján megállapítható. A kifejezés gyakran fordul elő jogi, közigazgatási és tudományos szövegekben egyaránt. Jogban a ténymegállapítás azt jelenti, hogy a bíróság vagy más döntéshozó testület annak alapján állapítja meg, mi történt, milyen körülmények között, és ezt a tényállás rövid összefoglalásaként tüntetik fel; ezt követik a jogi következtetések és döntések, amelyeket a tények ismeretében hoznak meg. A ténymegállapítások a bizonyítékok értékelésén, a tanúvallomások és a szakértői vélemények összhangba hozásán alapulnak. Az eljárás során törekedni kell az objektivitásra, a relevancia- és megbízhatóság-kritériumok betartására, és a bizonyítékok alapján történő átlátható indokolásra.

A tudományos vagy kutatási kontextusban a ténymegállapítások azt jelentik, hogy a megfigyeléseket, mérési adatokat és analitikus megközelítéseket összevetve arra a következtetésre jutnak, hogy mi tekinthető a jelenség valóságos jellemzőjének. Ilyen értelemben a ténymegállapítások alapul szolgálnak a hipotézisek értékeléséhez, a modellek felépítéséhez és a megállapítások közléséhez.

A gyakorlatban a ténymegállapításokkal kapcsolatos viták gyakoriak: különbség van a tények tényszerű kimondása és azok értelmezése között, az adatok hiányossága vagy torzító hatása torzíthatja a megállapítást, és gyakran szükséges a következtetések megfogalmazásának precizitása és replicabilitása.