tárolóeszközökben

A tárolóeszközök olyan eszközök összessége, amelyek adatok hosszú távú megőrzésére és hozzáférésre szolgálnak elektronikus rendszerekben. Ezek lehetnek belsőek vagy külsőek, és elsődleges (gyors, átmeneti, például RAM) illetve másodlagos tárolók (nem felejtő adatok). A másodlagos tárolók közé tartoznak a mágnesszalagok és merevlemezek, a félvezető alapú meghajtók (SSD-k), az optikai lemezek, valamint a flash memóriaegységek (USB meghajtók, memóriakártyák).

A fő tárolótechnológiák közé tartoznak a merevlemezek (HDD), amelyek mágneses elven tárolják az adatokat, és a flash-alapú meghajtók (SSD), amelyek gyorsabb hozzáférést és jobb energiahatékonyságot kínálnak. Emellett terjednek az optikai lemezek (CD/DVD/Blu-ray) archiválási célokra, valamint a mágnesszalagos rendszeretek a hosszú távú, költségtakarékos archiváláshoz. A hordozható megoldások közé tartoznak az USB flash meghajtók és a memóriakártyák (például SD vagy microSD), amelyek könnyen cserélhetők és hordozhatók.

Az adatok szervezése és elérése szektoron, blokkon vagy csoportos egységekben történik, és fájlrendszer alapján érhetők el (például NTFS, ext4, APFS, FAT szabványok). A modern rendszerek gyakran ötvözik a lemezalapú gyorsaságot a redundancia és megbízhatóság érdekében (RAID, időszakos mentések, archiválás). A tárolóeszközök fejlesztése a kapacitás, sebesség és adatintegritás folyamatos növelését célozza.