transplantát

Transplantát olyan szövet, szerv vagy sejt, amelyet egy donorból a recipiens testébe ültetnek, hogy pótolja a beteg vagy hiányzó funkciót. A transplantát lehet organátültetéshez szükséges szerv, szövet vagy sejttípus, és sikere nagyrészt a donor–recipiens immunológiai összhangjától és a későbbi immunszuppresszív terápiától függ.

Leggyakoribb típusai közé tartozik az organátültetés (vese, máj, szív, tüdő), a szövetátültetések (például cornea, csontvelő, porc, bőr) és a hematopoietikus őssejt transzplantáció. Ritkábban előfordulhat kombinált vagy kiegészítő átültetés.

Az eljárás során kiválasztják a megfelelő donorokat, és a recipiens immunológiai összhangját értékelik (például HLA-összhang, vércsoport). A műtétet követően immunszuppresszív terápia segíti a kilökődés megelőzését. A sikerességet befolyásolja a fertőzések kockázata és a beteg általános állapota is.

Donorforrások közé tartoznak élő donorok (rokon vagy nem rokon) és elhunyt adók. A donorokra és a recipiensre vonatkozó döntéseket jogi és etikai keretek szabályozzák, amelyek a hozzájárulást, az informált döntést és az igazságos allokációt biztosítják.

Az organátültetések története a 20. század közepétől kezdődött, és a modern gyakorlatban folyamatos fejlődést mutat a műtéti technika, a immunszuppresszív protokollok és a donor kiválasztásának javítása.

Jövőbeni irányok közé tartozik a hosszú távú tolerancia elérése, xenotransplantáció és regeneratív orvoslás, valamint őssejt-alapú megoldások fejlesztése.