tioszulfátok

Tioszulfátok néven ismert vegyületek a kénoxohalak, amelyekben a kén atom oxidációs állapota +2. A leggyakoribb tioszulfát az nátrium-tioszulfát, Na2S2O3, gyakran pentahidrát formában, Na2S2O3·5H2O, ismertebb nevén hypo vagy fixír. A tioszulfát ion, S2O3^2-, szerkezetileg hasonló a szulfát ionhoz (SO4^2-), ahol az egyik oxigénatomot kénatom helyettesíti. A tioszulfát ionban egy kénatom központi helyzetű, és kovalens kötéssel kapcsolódik a másik kénatomhoz, amely pedig három oxigénatommal kötődik. A kén-kén kötés viszonylag gyenge.

A tioszulfátok számos módon keletkezhetnek. A legelterjedtebb módszer a szulfitok (SO3^2-) reakciója elemi kénnel (S) alkalikus közegben. Például nátrium-tioszulfát keletkezik nátrium-szulfit és kén reakciójakor. A tioszulfátok képződhetnek a kén-dioxid vízben való oldásakor is bizonyos körülmények között. A fotózásban a nátrium-tioszulfátot fixírként használják az ezüst-halogenid kristályok eltávolítására, amelyek nem képeztek képet. A vegyület reakcióba lép a meg nem exponált ezüst-halogenidekkel, oldható komplexet képezve, amelyet ezután le lehet mosni. Ez a tulajdonság teszi alapvetővé a hagyományos fekete-fehér fotózásban.

A tioszulfátoknak más ipari és analitikai felhasználásai is vannak. Használják őket oxidálószerek, például a jód redukálására a jodometriában, amely egy gyakori analitikai kémiai módszer. Az élelmiszeriparban bizonyos élelmiszerek tartósítószerként vagy fehérítőszerként is alkalmazzák. A vízkezelésben a klór eltávolítására használják, például úszómedencék vagy ivóvíztartályok tisztítása után. Az emberi testben a tioszulfátok a kénanyagcsere során is képződnek.