talajviszonyok

A talajviszonyok a talaj fizikai, kémiai és biológiai tulajdonságainak összességét jelentik, amelyek befolyásolják a növények növekedését, a víz- és levegőellátást, a kémiai folyamatokat és a talaj élővilágát. Alapvetően a származási anyag, a klíma, a biológiai tevékenység, a topográfia és az idő határozza meg őket.

Fizikai tulajdonságok közé tartozik a textúra (agyag-, iszap- és homokarány), a szerkezet, a vízzárás és a vízmegőrző képesség, a tömörödés, a sűrűség és a gyökérzet mélysége. Ezek meghatározzák a víz- és levegőcserét, a gyökérzónát és a mechanikai stabilitást.

Kémiai tulajdonságok közé tartozik a pH, a kationcsere-képesség, a bázisszaturáció, a tápanyag-elérhetőség (N, P, K és mikroelemek), a sózás és az organikus anyag mennyisége (humusz).

Vízi tulajdonságok: a talaj vízkészlete és vízvezetése, a vízáteresztő képesség, az elvezetés és a só- vagy szennyeződés kockázata. A nedvességhiány vagy a túlöntözés egyaránt befolyásolja a növények víz- és tápanyag-gazdálkodását.

A talaj osztályozása és felmérése több rendszer szerint történik, például FAO-alapú térképek és hazai profilleírások alapján. A talajértékelés vizsgálja a képző tényezőket és az állapotot.

A talajviszonyok meghatározzák a mezőgazdasági hasznosítás lehetőségeit és korlátait, a talajerózió kockázatát, a trágyázási és talajjavítási szükségleteket, a vízgazdálkodást és a földhasználat tervezését. A fenntartható talajművelés célja a szerkezet, termékenység és bioszisztéma hosszú távú megőrzése.