történetmondásban

Történetmondásban a történet elbeszélésének és előadásának módjaival foglalkozó terület. A kifejezés arra utal, hogy miként szerkesztjük, közvetítjük és értelmezzük a cselekményt a szóban, írásban vagy audiovizuális médiumokban. Ennek középpontjában nem csak a történet eseményei állnak, hanem az, ahogyan azokat a narratív eszközök segítségével átadjuk a közönségnek: a nézőpont, a hangvétel, az időkezelés és a narráció referenciapontjai.

Kulcsfogalmak között szerepel a cselekmény (plott), a narrátor és az elbeszélői nézőpont, a fókuszálás vagy nézőpontváltás, az időrendi szervezés (lineáris vagy nem lineáris elbeszélés), valamint a retorikai eszközök használata, mint a metafora, ismétlés, irónia vagy foreshadowing. A történetmondásban kiemelt figyelmet érdemel a történet szociokulturális kontextusa és az adott közönség felépítése is, hiszen különböző kultúrák és médiumok eltérő elbeszélési hagyományokat és elvárásokat alakítanak ki.

Az alkalmazási területek közé tartozik az irodalomelmélet és filmelmélet, a néprajz és a szóbeli hagyományok vizsgálata, valamint az oktatás és a kreatív írás tanítása. A hallgatólagos vagy explicit elbeszélői logika vizsgálata hozzájárul ahhoz, hogy megértsük, miként formálódik a közönség emlékezete, bizalma és értelmezése a történet által. Fontos megkülönböztetés, hogy a történetmondás nem azonos a történetírással, amely történeteket és tényeket rendszerez történelmi kontextusban; a történetmondás inkább az előadás módját és hatását vizsgálja.