törésmutatóérték

A törésmutatóérték, vagy más néven optikai sűrűség, egy anyagra jellemző fizikai mennyiség, amely megadja, hogy az adott anyagban az elektromágneses hullámok (például fény) hogyan terjednek a vákuumhoz képest. Különböző anyagok eltérő mértékben törik meg a fényt, amikor az egyik közegből a másikba lép. Ezt a jelenséget törésnek nevezzük, és a törésmutatóérték kvantitatívan írja le.

A törésmutatóértéket (jelölése általában n) a fény vákuumbeli sebességének (c) és az adott közegben mért sebességének (v) hányadosaként definiálják: n = c / v. Mivel a fény sebessége vákuumban a legnagyobb, minden más közegben ennél kisebb sebességgel terjed, így a törésmutatóérték értéke mindig nagyobb vagy egyenlő egynél. A vákuum törésmutatóértéke pontosan 1.

A törésmutatóérték függ a közeg optikai tulajdonságaitól, például az atomok sűrűségétől és az elektronok viselkedésétől. A nagyobb törésmutatóértékű anyagok optikailag sűrűbbek, és jobban eltérítik a fényt. A fény színe (hullámhossza) is befolyásolja a törésmutatót, ezt diszperziónak nevezzük. Ezen tulajdonságok alapján a törésmutatóérték kulcsfontosságú a lencsék, prizmák és más optikai eszközök tervezésében és működésének megértésében.