síkosítók

Síkosítók vagy kenőanyagok olyan anyagok, amelyeket a mozgó felületek közé juttatnak a súrlódás csökkentése, a kopás mérséklése és a korrózió elleni védelem érdekében. A kenőanyagok lehetnek folyadék alapúak, zsírok (kenőzsírok) vagy száraz/szilárd formájúak, például grafit vagy molibdén-diszulfid (MoS2). A modern kenőanyagok között gyakoriak a mineralitás vagy szintetikus alapú olajok, illetve a bio-alapú vagy élelmiszeripari jóváhagyású változatok.

A főbb típusok közé tartoznak:

- Folyadéksíkosítók: olajalapú és szintetikus olajok, amelyeket dallamokban vagy vezetékekben használnak a gépekbe; jellemző rájuk a viszkozitás szerint osztályozás (például ISO VG).

- Kenőzsírok: sűrű, zselés vagy vazelin szerű állagú kenőanyagok, amelyek hosszabb marékluxusú védelmet nyújtanak zárt vagy dörzsölt felületeken.

- Száraz vagy fél-száraz síkosítók: grafit, MoS2 vagy polimer alapú anyagok, melyek magas hőmérsékleten vagy üveg/kerámia felületeken előnyösek.

- Speciális kenőanyagok: élelmiszeripari és orvosi alkalmazásokhoz engedélyezett, illetve környezetbarát vagy biodegradábilis változatok.

Az együttműködő tulajdonságok közé tartozik a viszkozitás (az adott alkalmazáshoz megfelelő választás), EP- és AW-adalékok a kopásvédelmi skálán, korróziógátlók, detergensek és a kompatibilitás a felületanyagokkal. A kenőanyagokat a gyártó előírásainak megfelelően választják ki és cserélik, figyelembe véve hőmérsékletet, terhelést és a környezeti feltételeket. Biztonságos kezelést és megfelelő tárolást igényelnek; hulladékuk esetén a helyi előírásokat kell követni.