szövetérzékenység

A szövetérzékenység olyan állapot, amely során a szövetek külső vagy belső ingerekre fokozottabban reagálnak, és fájdalommal vagy diszkomforttal járó érzéseket váltanak ki. Lehet helyi vagy kiterjedt, és gyakran összetett mechanizmusokkal magyarázható. Két alapvető folyamat játszhat szerepet: perifériás sensitizáció, amikor a szöveti gyulladás vagy sérülés hatására a nociceptorok kifáradnak és túlérzékenyek lesznek; valamint központi sensitizáció, amikor a központi idegrendszer fájdalomfeldolgozása módosul, és az ingerekre adott fájdalomfokozódás tartóssá válhat.

Gyakori összefüggései közé tartoznak a gyulladásos állapotok, szerzett vagy krónikus fájdalom szindrómák (például fibromyalgia vagy myofasciális fájdalom szindróma), neuropátiás fájdalom, illetve bizonyos autoimmun vagy endokrin kórképek. Bizonyos esetekben a betegség vagy sérülés gyógyulási fázisában jelentkezik, de előfordulhat önálló tünetként is.

Diagnózisa elsősorban klinikai: részletes anamnézis és fizikális vizsgálat, néha képalkotó vagy laborvizsgálatokkal kiegészítve a kiváltó ok felderítésére. Kezelése sokszínű és az okok megszüntetésére, illetve a fájdalom és a diszkomfort csökkentésére irányul. Ennek része lehet gyulladáscsökkentő és fájdalomcsillapító terápia, gyógytorna, fizikoterápia, helyi beavatkozások, valamint neuropátiás vagy központi fájdalom esetén adjuváns gyógyszeres kezelés és pszichoszociális megközelítés. A prognózis az okoktól és a kezelésre adott válaszoktól függ. Szövetérzékenység kezelése általában multidiszciplináris megközelítést igényel.