szövettípus

A szövettípus kifejezés a biológiában és az orvostudományban a szervezet mikroszkopikus szöveteinek csoportosítását jelenti. A szövettípusok a sejtek összetételét, a sejtek közötti mátrixot és a szövet funkcióját tükrözik, valamint a testi és kóros állapotok felismerésében játszanak szerepet.

A legfontosabb szövettípusok a következők: epitélium (hám), kötőszövet, izomszövet és idegszövet. Az epitélium a test felületeit és belső üregeit vonja be, védelmet nyújt és részt vehet anyagok kiválasztásában vagy felszívódásában. A kötőszövet szervet támogató substrátot ad, kitámaszt és tápanyagokat szolgáltat. Az izomszövet mozgást és tónust biztosít, az idegszövet pedig gyors információátvitelt végez.

Az epitélium alosztályai közé tartoznak a vékony laphám (laphámos), köbhám és hengerhám, amelyek lehetnek egyszerű vagy többrétegű felépítésűek. A kötőszövetek közé tartoznak a laza és tömött kötőszövetek, porc, csont, vér és zsír. Az izomszövetek közé tartozik a vázizom, a szívizom és a simaizom. Az idegszövet neuronjait és gliasejtjeit foglalja magába.

A szövettani vizsgálatok során rögzítésre, metszetek készítésére és különféle színezésekre van szükség. A leggyakoribb a hematoxilin-eosin (H&E) színezés; immunhisztokémia lehetővé teszi a molekuláris jelzők azonosítását.

A szövettípusok fontosak a diagnózis és a kezelés meghatározásában, például tumorok esetében az eredet és a biológiai agresszivitás megállapításában (például adenocarcinoma, laphámszöveti karcinóma).

Fejlődésben a szövetek az embrionális három germ rétegből (ektoderma, mezoderma, endoderma) alakulnak ki, és funkcióik a szervezet működéséhez szükséges feladatokat látják el.