szóródásokat

A szóródások olyan jelenségek, amelyek során hullámok vagy részecskék útja nem egyenes pályán halad tovább, hanem a közeggel vagy más részecskékkel való kölcsönhatások hatására eltér az eredeti irányuktól vagy energiájukban változás történik. A jelenség sok tudományterületen megfigyelhető, például a fény és a részecskék terjedésében, a kristályos anyagok szerkezetének feltárásában vagy a geofizikai hullámok terjedésében.

Szóródások típusai között megkülönböztetünk elasztikus és inelasztikus, koherens és incoherens folyamatokat. Elasztikus szóródásnál a kezdeti energia változatlan marad, és a szóródott hullám iránya változik. Inelasztikus szóródásnál energiaátadás történik. Példák: Rayleigh- és Mie-szóródás optikai hullámokra (kis részecskékre jellemző), Thomson-szóródás szabad elektronokra; inelasztikus esetek közé tartozik a Compton-szóródás és a Raman-szóródás.

Általános alkalmazási területek közé tartozik az optika, ahol a szóródás megváltoztatja a fény spektrális összetételét és irányát, a meteorológiában és távérzékelésben pedig a felhők, aeroszolok és talaj jellemzőinek vizsgálata; anyagkutatásban a szóródó fényből térbeli méretekre és koncentrációkra következtetnek; geofizikában szeizmikus vagy akusztikus hullámok szóródása információt nyújt a földkéreg szerkezetéről; kristálydiagnosztikában Bragg-szóródás ad rácsszerkezeti információt.

Elméleti leírásukban fontos szerepet játszik a differenciális szóródási keresztség dσ/dΩ, amely az irányfüggő szóródás mértékét adja meg, és a teljes keresztség σsca + σabs, amely a szóródás és elnyelés összegzett hatását adja meg. A fény intenzitásának csökkenését gyakran a Beer-Lambert törvény írja le.