szénesedési

A szénesedés vagy szénesedési folyamat a geológiában a biomassza diagenetikus és metamorfikus átalakulása, amelynek végén a növényi maradványok szénben gazdag anyaggá, elsősorban szénné alakulnak. A folyamat gyakori kiindulópontja a lápokban, mocsarakban keletkező peat, ahol a növényi maradványok hosszú időn át anaerob környezetben részben lebomlanak és humifikálódnak.

A temetés mélységének növekedésével a hőmérséklet és a nyomás emelkedik, és a szerves anyag kémiai szerkezete egyre összetettebbé, aromásabbá válik. Ezzel párhuzamosan növekszik a fekvőtartalmú szilárd maradék aránya, miközben a víz és illékony összetevők kifejlődnek és eltávoznak. A szénesedés során a természetes anyagok szén-tartalma nő, és a kőzetben a szerves matter szerkezete rendezettebbé válik.

A folyamat végső eredménye több fajtájú szén, amelyek egymásba haladnak: lignit, alacsonybillitumenes vagy sub-bituminózus szén, bituminózus szén és végül antracit. Az egyes fokozatok különböző hőmérsékletet és nyomást igényelnek, és hosszú idő alatt alakulnak ki millió évek alatt. A szénesedés szoros összefüggésben áll a geológiai környezet kilátásaival, a kőzetek mélységével és a tektonikus eseményekkel.

A szénesedés megkülönböztethető a külsőleg élettartamban végzett ipari karbonizálástól (pl. faszén előállítása), amelyet kontrollált körülmények között, in situ vagy üzemekben végeznek. A természeti szénképződés energia- és szénforrásként rendkívül fontos, ugyanakkor hozzájárul a szén-dioxid körforgásához és a klímapolitikai beszélgetésekhez.