szénacél

Szénacélnak nevezzük a vas alapú acélokat, amelyekben a szén tartalma jellemzően 0,05–1,0 százalék között van, és a szerkezetet kis mennyiségbenfoszfor és kén szennyezők is befolyásolhatják. A szén tartalma döntően meghatározza a szilárdságot, a keménységet és a megmunkálhatóságot. A szénacélokat általában három fő csoportba sorolják a szén-tartalom alapján: alacsonyszén (kb. 0,05–0,25%), középszén (kb. 0,25–0,6%), és magas szén (kb. 0,6–1,0%).

Jellemzők: az alacsonyszén-fajták jó megmunkálhatóságúak és formázhatóak, de alacsonyabb szilárdságúak; a középszénűek általában jó kompromisszumot kínálnak; a magas szénű acélok nagy kopásállóságúak és merevek, viszont ridegek és gyengébb a hegeszthetőség. A szén-tartalom növelése gyakran keményedést ad hőkezelés során, de csökkenti a ductilitást és növeli a ridegséget.

Alkalmazások: szerkezeti elemek, lemezek, csövek és rudak, rugók, szerszámok, kések és általános célú alkatrészek. A szénacélok gazdaságosak és egyszerűen gyárthatók; jó kopásállóságuk bizonyos alkalmazásokban előnyt jelent, de korrózióállóságuk általában alacsonyabb, mint az ötvözött acélé.

Szabványok szerint a szénacélokat különböző országokban osztályozzák és minősítik, például EN-, ISO- és ASTM szabványok alatt. Magyarországon a nyugati szabványok átvétele és a helyi minőségbiztosítási gyakorlat alapján használatosak.