szélterhelést

Szélterhelésnek nevezzük a szél hatására egy szerkezetre kifejtett külső erőket. Ezek közé tartoznak a felületeken jelentkező nyomó- és húzó nyomások, oldalirányú erők, valamint a torziós és dinamikus hatások. A szélterhelés mértéke és eloszlása függ a szél sebességétől, a terepviszonyoktól (expozíciós osztály), a magasságtól és a szerkezet geometriájától, például a méretektől, a felületek arányaitól vagy a tető dőlésétől. Dinamikus hatások, turbulencia és rezonancia miatt a tényleges hatások nem mindig írhatók le csak statikus nyomásokkal.

Szélterhelés számítása és tervezése szabványosított eljárásokkal történik. A legelterjedtebb útmutatók közé tartozik az Eurocode 1 EN 1991-1-4 Szélterhelések és az ennek megfelelő nemzetközi vagy nemzeti kiegészítések; adott esetben az ASCE 7. A szabványok megadják a felületekre vonatkozó nyomáskoefficienseket és a terhelés eloszlását, a dinamikus hatások figyelembevételét, valamint a különböző expozíciós osztályok és magasság alapján történő méretezést. A legerősebb terhelés gyakran a föld fölötti magassággal nő, különösen magas és rugalmas struktúráknál.

Alkalmazások és tervezési eljárás. A szélterhelés a típusos épületek és szerkezetek tervezésének alapvető eleme, például irodaházak, hidak, adótornyok és toronyépítmények esetén. A terhek kombinációját más külső és belső hatásokkal együtt számítják ki, figyelembe véve a szolgáltatást és biztonságot érintő követelményeket. Komplex geometria esetén szélcsatornás vizsgálat vagy CFD-elemzések is alkalmazhatók a felületekre jutó nyomások pontosabb behatárolására.