szájhangok

Szájhangok a beszédhangok azon csoportja, amelyet a szájüregben hoznak létre úgy, hogy a levegő az orrületen át nem távozik. Ezzel szemben az orrhangok (nasal hangok) a levegő egy részét az orrlyukakon keresztül engedik ki. A szájhangok az emberi nyelvben a konsonánsok legnagyobb részét képezik, és nélkülözhetetlenek a szótagok és szavak szerkezetében.

Jellemzői alapján a szájhangokat többféleképpen osztályozzák. Hely szerint lehetnek ajakbeli (bilabial), ajak-dentális vagy labiodentális, fogazott vagy fogközös (dental, alveolar, postalveolar), palatális, veláris és más helyeken képződő hangok. Mód szerint a következő fő kategóriákat különítjük el: plosívok (záróhangok), frikativok (széles szakaszban szűkített hangzadás), affrikátok (kombinált záró-fejtés), és approximánsok, közelítő hangok (így például folyékony hangok és a palatalizált vagy jellegzetes közelítő hangok). Néhány nyelvben a hangok között különbség van a végtelen hangosság (voicing) és a kilépő hangzáshoz kapcsolódó aspiráció tekintetében is.

A szájhangok szerepe a nyelvek fonológiájában és fonotaktikájában központi. A beszédprodukció során a nyelv helye és módja közvetlenül befolyásolja a kontrasztokat, például gyermeknyelvi hangzásokban vagy idegen nyelvek átadásakor. A szájhangokra jellemző folyamatok közé tartozik az összeszokás, a hangképzés közti együttműködés és a beszéd folyamatában gyakori hangközösségek megváltozása (például artikulációs asszimiláció).