szurfaktánsok

A szurfaktánsok olyan felületaktív anyagok, amelyek csökkentik a víz és más fázisok közötti felületi vagy interfacialis feszültséget. Ezek a molekulák általában polár fejcsoportból és apoláris farkból állnak, így a kettő között helyezkednek el a felületeken, szabályozva a nedvesítést, oldódást és oldhatóságot. Amikor a koncentráció eléri a kritikus micellás koncentrációt (CMC), a molekulák micellákat képeznek, amelyek segítenek oldhatatlan vagy nehezen oldódó anyagok feloldásában vagy diszpergálásában.

Közvetlenül a szerkezet és a töltés alapján a szurfaktánsokat több csoportba sorolják: anionos, kationos, nonionos és zwitterionos szurfaktánsok. Az anionosak gyakran nátrium- vagy káliumsó formában fordulnak elő, például alkil-szulfátok és alkil-szulfonátok. A kationosak pozitív töltésű fejcsoporttal rendelkeznek, például alkiltrimetil-ammónium-származékok. A nonionos szurfaktánsok tüskés, de semleges töltésűek, például etoxilált vagy hidroxipropilált tercario összetevők. A zwitterionosak mind pozitív, mind negatív töltést hordozó fejcsoporttal rendelkeznek.

Alkalmazási területei közé tartozik a tisztítás és mosás (detergensek), az oldódó és emulgeáló rendszerek, a nedvesítés és habképzés, valamint a diszpergálás és stabilizálás ipari folyamatokban. Használják a kozmetikumban, élelmiszeriparban is, illetve olaj- és gázipari, textil- és papíripari alkalmazásokban is.

Környezeti és biztonsági szempontból a biodegradabilitás és az akut toxicitás jelentős tényezők. Egyes szurfaktánsok gyorsabban és könnyebben bomlanak, míg mások hosszabb ideig maradhatnak a környezetben. Irritációt és toxicitást okozhatnak, ezért a biztonságos felhasználás és a szabályozások figyelembevétele szükséges.