szovjet

A szovjet (orosz: sovet, „tanács”) eredetileg olyan önigazgató testületekre utalt, amelyeket munkások, katonák és parasztok hoztak létre saját ügyeik intézésére. A szó később a hatalmi rendszerhez kapcsolódó testületekre is elterjedt, és a helyi, regionális vagy nemzeti szintű tanácsokat, illetve a központi államszervezet egyes darabjait is így nevezték. A szovjet kifejezés tehát egyszerre utalhat a kollektív döntéshozatalra és az ezeket összefogó államszervezetre.

Az 1917-es forradalmak után a szovjetek a hatalom közvetlen hordozóivá váltak. Városi, kerületi és köztársasági szinteken szerveződtek, képviselőik döntéseket hoztak a mindennapi ügyekben és a politikai-gazdasági irányításban. A rendszer központi eleme a Legfelsőbb Szovjet és a hozzá alárendelt szovjet testületek voltak, amelyek a törvényhozó és gazdasági döntések feletti formális hatalmat testesítették meg. A hatalmi gyakorlatban a Kommunista Párt vezetése játszotta a meghatározó szerepet, és a pártállami hagyomány alapján a központi irányítás dominált.

1991-ben a Szovjetunió felbomlásával a szovjet intézmények hivatalosan megszűntek, és a részben önálló államalakulatokká váló, egykori tagköztársaságok függetlenné váltak. Ma a szó a történelmi kontextusban él tovább, főként a magyar nyelvű történeti és politikai szövegekben, például a Szovjetunió vagy a szovjet köztársaságok kifejezésekben.