szintaktikusság

Szintaktikusság a nyelv adott szintaktikai szabályainak való megfelelést jelenti. Egy mondat akkor tekinthető szintaktikailag helyesnek, ha szavai és a mondatrészek közötti kapcsolatok – például alany-állítmány viszony, bővítmények és jelzők elhelyezése – a nyelv szerkezetének elveivel összhangban állnak. A szintaktikusság a formális szerkezetet értékeli, nem feltétlenül jelenti a mondat jelentésének értelmezhetőségét vagy pragmatikai értelemét.

A szemantika és a pragmatika összefüggései mellett a szintaktikusság önálló fogalom: egy mondat lehet szintaktikailag helyes, mégis értelmezhetetlen vagy zavaros, és fordítva is előfordulhat, hogy egy mondat szemantikailag értelmezhető, de szerkesztése szintaktikailag problémás.

Értékelése során a nyelvészek a natív beszélők megítélését, elfogadhatósági vizsgálatokat, valamint korpusz- és parse-fa elemzéseket használnak. A vizsgálatok célja a konstrukciók szintaktikai megfelelésének megerősítése vagy megcáfolása, figyelembe véve a nyelv specifikus szabályszerkezetét.

Alkalmazási területei közé tartozik a nyelvleírás és oktatás, a fordításelmélet, valamint a természetes nyelvfeldolgozás. Szintaktikusság tehát alapvető szempont a nyelvi modellek, fordítók és nyelvi elemzők felépítésében, hiszen nélkülözhetetlen a mondatok formális megfeleltetéséhez és a további elemzésekhez.