szaporítást

Szaporítás a növények reprodukciójának folyamata, amelynek célja új növények létrehozása vagy meglévő állomány bővítése. A szaporítás történhet magról (generatív úton) vagy vegetatív úton, azaz ivaros szaporodás nélkül.

Magról szaporítás elterjedt módja a vetőmaggal való szaporítás. A magokból kelt növények genetikai változatosságot mutatnak, ezért például zöldségek és fűszernövények esetében gyakori. Előnye a költséghatékony megvalósíthatóság és a nagy számban történő kelés lehetősége; hátránya viszont a hosszabb időgörbe, bizonytalan csírázás és a kertben megjelenő környezeti igényekhez való alkalmazkodás szükségessége. A magok csíráztatása és végeredménye függ a fajtától, a vetés időpontjától, a talajtól és a fénytől.

Vegetatív szaporítási módszerek közé tartozik a dugványozás, a tőosztás, az oltás és a bujtás. A dugványozás során a növény részéből (tip- vagy levéldugványok, gyökeres dugványok) új egyed fejlődik. A megfelelő páratartalom, hőmérséklet és gyökérképző hormonok segítik a gyökeresedést. A tőosztás évelő növények esetén a tövet úgy osztjuk fel, hogy minden rész egy önálló hajtást és gyökeret adjon. Az oltás fák és dísznövénység esetén alkalmazott módszer, amely során a scion és a rootstock összeolvad, létrehozva egy fajta- és tulajdonságmegosztást. A bujtás, vagy régebbi nevén ültetés utáni bujtás, a növények ruházat nélküli rétegződésével ad új növényeket.

Előnyök közé tartozik a klónok pontos reprodukálása és gyorsabb talajvédett növényállomány, míg hátrányként a genetikai uniformitás és a betegségek egyedszinten való gyors átterjedése jelentkezhet. Szövettenyésztés (in vitro) is ismert módszer a gyors, steril környezetben történő sokszorosításhoz, különösen ritka vagy érzékeny fajok esetén.