szótagkészletet

A szótagkészlet (angolul *syllable inventory*) a fonetika és a nyelvtudomány területén a nyelvben előforduló különböző szótagok összességét jelenti. Egy szótagot általában egy magánhangzó vagy magánhangzó-szerű hang (pl. *r*, *l*, *m* zárhangok) alkotja, esetleg elő- vagy utózárhangokkal kiegészülve. A szótagkészlet meghatározza egy nyelv hangrendszerének összetételét és a beszédmelódia jellemzőit.

A szótagkészlet tanulmányozása fontos a nyelvi összehasonlításban, mivel különböző nyelvekben jelentősen eltérhet a lehető szótagok száma és felépítése. Például az angol nyelvben gyakori a *stress-tónus* rendszer, ahol a szótagok hangsúlyozottsága és magasságuk is változik, míg a magyarban a szótagok általában egyszerűbb struktúrájúak, főleg magánhangzók és rövid zárhangokból állnak.

A szótagkészletet több tényező határozza meg, például a nyelvben használt magánhangzók és zárhangok kombinációi, valamint a fonetikai korlátok. Egyes nyelvekben, mint a japán vagy a kínai, a szótagok szigorú szabályok szerint épülnek fel, míg más nyelvek, például a francia vagy a spanyol, több változatosságot mutatnak.

A szótagkészlet vizsgálata segíti a nyelvi tanulást, a hangtanulmányokat és a beszédszintézist, mivel segít megérteni, hogyan alakul ki egy nyelv hangvilága. Ez különösen hasznos a nyelvi tervezésben és a kognitív nyelvészetben, ahol a beszédelképzés és a hallás mechanizmusait tanulmányozzák.