státuszkódokkal

A státuszkódok olyan válaszkódok, amelyeket a szerver küld a kliens felé, hogy jelezze a kérése feldolgozásának állapotát. A leggyakoribb alkalmazás a HTTP protokoll, ahol a válasz részeként egy háromjegyű numerikus kód és gyakran egy rövid leírás is megjelenik. A kód meghatározza, hogy a kliensnek mi a további teendője, vagy hogy történt-e hiba a feldolgozás során.

Az HTTP státuszkódok öt fő kategóriába sorolhatók: 1xx információs válaszok, amelyek a kommunikáció folyamatában közlnek előrehaladást; 2xx sikeres válaszok, amelyek azt mutatják, hogy a kérés sikeresen teljesült; 3xx átirányítások, amelyek a kliens figyelmét egy másik erőforrásra vagy helyre irányítják; 4xx kliensoldali hibák, amelyek a kérésben vagy a kliens állapotában keresik a hibát; 5xx szerveroldali hibák, amikor a szerver nem tudta teljesíteni a kérést. Minden kategória több konkrét kódot tartalmaz.

Példák gyakran használt kódokra: 200 OK a sikeres válasz; 201 Created új erőforrás létrehozása; 301 Moved Permanently és 302 Found átirányítások; 304 Not Modified a tartalom módosításának hiányát jelzi; 400 Bad Request, 401 Unauthorized, 403 Forbidden, 404 Not Found; 500 Internal Server Error és 503 Service Unavailable a szerverhibákat tükrözik. Ezek a kódok segítik a kliens és a böngésző fejlesztőit a problémák gyors diagnosztizálását és a további lépések meghatározását.

A státuszkódokat hivatalosan szabványosítják, például az RFC 7231 a HTTP/1.1-hez kapcsolódó részekkel. A kódok mellett néha megjelenik egy leíró üzenet, amely segíti a felhasználót vagy a fejlesztőt, de a programok gyakran a kód alapján döntenek. Státuszkódokkal a webes kommunikáció egyértelmű és következetes visszajelzést ad a kérés állapotáról.