sejtadhézió

Sejtadhézió a sejtek közötti és a sejtek és a környezetük közötti kapcsolatok összessége, amelyek főként az extracelluláris mátrixhoz és más sejtekhez való kötődéssel valósulnak meg. Ezek a kapcsolatok nemcsak mechanikai rögzítést biztosítanak, hanem jelátviteli és szerveződési szerepet is ellátnak a szövetekben.

Fő adhéziós molekulacsaládok a cadherinek, az integrinek, a selectinek és az immunoglobulin-szupercsalád CAM-jai. Cadherinek calcium-függőek és általában homofiliás sejtközötti adhéziót alakítanak ki. Integrinek a sejtek és az ECM között létesítenek kötést és jelátvitelt közvetítenek. Selectinek a leukocyták és egyéb sejtek vonzását segítik a gyulladási és immunfolyamatokban. Az immunoglobulin-szupercsalád CAM-jai pedig változatos kapcsolatokat tesznek lehetővé a különböző sejttípusok között.

Speciális sejtközti kapcsolatokként léteznek adhérens junctionok cadherin-catenin komplexekkel, desmosomák desmoglein/desmocollin útján, tight junctions claudinok-occludinokkal, és gap junctions connexinekkel. Az ECM-hoz kapcsolódó adhéziót elsősorban integrinek valósítják meg, melyek mechanikai kapcsolódást és belső jelátvitelt is lehetővé tesznek.

Fontos a szöveti architektúra fenntartása, a sejtek migrációjának, orientációjának és differenciálódásának szabályozása fejlődés során, a gyógyulás és regeneráció, valamint az immunválasz és angiogenezis támogatása. Elváltozásai összefügghetnek betegségekkel, például rákos sejtek inváziójával és metastázissal.

Kutatásban a sejtadhéziót adhéziós vizsgálatokkal, immunhisztokémiai és élő sejtekre vonatkozó képalkotó technikákkal vizsgálják, továbbá genetikai módszerekkel (CRISPR/RNAi) és biomechanikai mérésekkel elemzik. A kutatások a mechanotransduction és jelútvonalak kölcsönhatásait tárgyalják.