rétegzettségek

Rétegzettségek a különböző anyagokban és képződményekben megfigyelhető réteges, síkokkal elválasztott, lapokra tagolt szerkezetek összessége. A kifejezés a rétegek vagy rétevződés (réteg, rétegzett sréteg) által létrejött, egymásra épülő rétegek rendre utal. A fogalom széles körben használatos a geológiában, a talajtanban, a háttérfolyamatokat vizsgáló materialisztikában és a mérnöki alkalmazásokban.

Geológiában a rétegzettség elsősorban a sedimentár képződményekben figyelhető meg: egymást követő rétegek, bedek, laminációk, ritmitek vagy varvek. A rétegek vastagsága, színe, szemcseösszetétele és egymáshoz viszonyított elhelyezkedése információt ad a létrejövő környezetről, az energiaszínvonalról vagy a diagenetikus átalakulásokról. Metamorf keverékekben planáris szövetként jelentkezik a foliáció, amely a differentialis nyomás hatására alakul ki és az összetartó erők irányát tükrözi. A talajokban a rétegződés horizontokként megjelenik: különböző színű, szövetű és vízáteresztő képességű rétegek.

Képződésük különféle folyamatok eredménye: felhalmozódás és kicsapódás, biogeokémiai oxidációk, vagy üledékes lerakódások periodikus változásai; a metamorfózis pedig nyomásirányú átalakulással jön létre. A rétegzettség leírása a terepen bed, réteg, lamináció vagy ritmita megnevezésekkel történik; a rétegek kontinuitása és megtörése fontos jellemzők.

Jelentősége: a rétegzettség alapján rekonstruálható a múltkori környezet és üledékes események története, ez pedig kőzetkutatásban, energiahordozók és vízelvezetés szempontjából is fontos. Mérnöki szempontból a rétegzettség befolyásolja a szilárdságot, a vízáteresztést és a földrengésgeneráló mechanizmusokat.