rádióaktív
Rádióaktív vagy radioaktív kifejezéssel olyan anyagokat jelölünk, amelyek instabil atommagjai bomlás révén sugárzást bocsátanak ki. A radioaktivitás a bomlási folyamat, amely során alfa- és béta részecskék, valamint gamma-sugárzás keletkezhet. A bomlás üteme a felezési idő, azaz az az idő, amely alatt a magok száma a felére csökken. Az aktivitás mértékegysége a becquerel (Bq), a dózist pedig grayban (Gy) mérik; a biológiai hatásokat sievertben (Sv) adják meg.
Természetes és mesterséges forrású radioaktivitás létezik. Természetes radioaktivitás előfordul a földben, a vízben és a levegőben;
Az alkalmazások közé tartozik a diagnosztika és a terápia radiotraceres módszerekkel (például PET), ipari radiográfia és
A radioaktivitás története 1896-ban kezdődött, amikor Henri Becquerel ura-sókon végzett kísérleteinek eredményeként felfedezte a radioaktív bomlást;