riasztást

Riasztás a magyar szó, amely a veszélyre figyelmeztető vagy a riasztórendszer által kibocsátott hangjelzés fogalmát jelenti. A formában „riasztást” az igei cselekvés tárgyát jelöli; ez az accusative esete. Példák: „riasztást adni” (to issue an alarm), „riasztást kiváltani” (to trigger an alarm), „riasztást hallani” (to hear an alarm).

Általánosságban a riasztások több típusba sorolhatók: tűzriasztó, amely tűz vagy füst észlelésekor megszólal; betörés- vagy beléptetőrendszer, amely jogosulatlan hozzáférést jelző szenzorokat használ; valamint személyes vagy sürgősségi riasztások, amelyek segítséget hívnak fel. Ezekhez gyakran társul környezeti vagy állapotriasztás is, például vészhelyzetekben csatlakozó értesítések.

Riasztórendszerek működése általában három fő elemből áll: szenzorokból (mozgásérzékelők, ajtó- vagy ablakérintkezők, tűz- vagy füstérzékelők), egy központi egységből, amely a jelzéseket értékeli, és kimeneti elemekből (szirénák, fényjelzések) vagy értesítési csatornákból (telefonos vagy hálózati értesítések). A riasztás akkor valósul meg, amikor a rendszer valamelyik komponense veszélyt észlel; a központi egység pedig értesíti a tulajdonost, a riasztószolgálatot, vagy mindkettőt.

Követelmények és karbantartás: a riasztórendszereket gyakran tűzvédelmi és vagyonvédelmi előírások szerint telepítik és rendszeresen ellenőrizik. Az európai szabványok, például az EN 54-sorozat, befolyásolják a tervezést és minőséget. A megbízható működés érdekében szakértő bevonása és a rendszeres tesztelés javasolt.