rezervátumhálózatok

Rezervátumhálózatok, vagyis természetvédelmi területek hálózatai, olyan egymáshoz kapcsolódó védett területek rendszere, amelyek célja a biológiai sokféleség megőrzése és a ökológiai folyamatok fenntartása. Ezek a hálózatok nem csupán az egyes védett zónák önmagukban vett fontosságát ismerik fel, hanem a köztük lévő kapcsolatok és mozgás folyosók jelentőségét is hangsúlyozzák.

A rezervátumhálózatok kialakításának alapvető indoka, hogy a hagyományos, izoláltan kezelt természetvédelmi területek gyakran túl kicsik ahhoz, hogy hosszú távon fenntartsák a szükséges ökológiai folyamatokat és populációkat. A hálózatok lehetővé teszik a fajok számára, hogy az egyik területről a másikra vándoroljanak, ezáltal csökkentve a beltenyészedés kockázatát, növelve a genetikai sokféleséget és alkalmazkodva a környezeti változásokhoz, például az éghajlatváltozáshoz.

A hálózatok magukban foglalhatnak különböző típusú védett területeket, mint például nemzeti parkok, természetvédelmi területek, Natura 2000 területek, vagy akár magánkézben lévő, önkéntesen védett területek. Az összekapcsolás történhet fizikai folyosókkal, például erdősávokkal vagy vizes élőhelyekkel, amelyek lehetővé teszik a fajok átjutását. A hálózatok tervezése és működtetése gyakran nemzetközi, regionális és helyi együttműködést igényel.