repedésállóságot

A repedésállóság olyan anyagok és szerkezetek képessége, hogy ellenálljanak a repedés keletkezésének és terjedésének a ki- és dinamikus terhelések hatására. Fontos a statikus és a ciklikus, azaz fáradási hatásokkal szembeni védelem.

Az alapvető jellemzők közé tartozik a törési szilárdság, a repedésnövekedési ellenállás és a terhelés hatására mutatott viselkedés. A mérőértékek közé tartozik a törési szilárdságra vonatkozó K_IC, a repedésnövekedés mértékét leíró DeltaK és a J-integrál.

Mérési módszerek: Compact Tension (CT) és Single-Edge Notch Bend (SENB) vizsgálatokkal határozzák meg repedésállóságot. Standardok: ISO és ASTM. Eredmények alapján összehasonlítás és tervezési kiértékelés történik.

Befolyásoló tényezők: összetétel, mikrostruktúra, hőmérséklet, környezeti feltételek (páratartalom, korrózió), terhelés sebessége és rezgése, maradék feszültségek. A repedésállóság javítható megfontolt anyagválasztással, felületkezelésekkel és mérnöki tervezéssel.

Alkalmazási területek: építőipar, autó- és gépipar, repülőgép- és űrtechnika, illetve kompozitanyagok. A tervezés során figyelembe veszik a biztonsági tényezőket, a környezeti és üzemeltetési feltételeket, hogy az alkatrész élettartama alatt megőrizze repedésállóságát.