rendszerséget

Rendszerséget, vagy gyakrabban rendszerségnek nevezik, a rendszerként működő egész minőségét jelölő fogalom. Olyan állapot vagy tulajdonság, amelyben a részek kölcsönhatása, visszacsatolási hurkok és közös célok révén koherens egészként működik a jelenségben vagy szervezetben, nem pedig pusztán az elemek egyszerű összegzéseként. A kifejezés a rendszerszemléletben hangsúlyozza, hogy egy adottság vagy jelenség csak akkor érthető meg teljesen, ha figyelembe vesszük az elemek közti kapcsolatrendszert.

Az etimológiája a «rendszer» szóra és a képző «-ség» összetételére vezethető vissza: a szó egy állapot vagy minőség absztrakt fogalmát fejezi ki. Nyelvi használata szerint a rendszerség gyakran törekszik holisztikus megközelítésre, amely a részek összjátékának összességét helyezi előtérbe.

A fogalom főleg a rendszertudomány, a szervezet- és vállalati elméletek, valamint ökológiai és szociológiai kutatások területén jelenik meg. Ilyenkor a rendszerség mérésének vagy értelmezésének célja: felmérni, mennyire integrált a szerkezet, mennyire kohezívak a részrendszerek, és mennyire képes a rendszer adaptálódni a külső környezet változásaihoz.

Jellemző vele kapcsolatos fogalmak a holisztikus megközelítés, emergens tulajdonságok és a komplexitás. A teoretikus diskurzus gyakran összeveti a rendszerséget a redukcionista megközelítésekkel, amelyek a részek külön-külön vizsgálatára fókuszálnak.