reaktorokkal

Reaktorok olyan berendezések, amelyekben egy kontrollált magfizikai láncreakciót fenntartanak a hő előállítására. A termelt hőt gyakran hűtőközeg szállítja a generátorokhoz, vagy ipari folyamatokhoz. Reaktorok fő felhasználási területei közé tartozik az elektromos energiatermelés, távfűtés, kutató tevékenység és tengeralattjárók vagy hajók meghajtása.

A láncreakciót először 1942-ben a Chicago Pile-1-nél hozták létre. Az első kereskedelmi jellegű erőmű 1954-ben kezdett üzemelni Obninskban. Manapság a legismertebb reaktor-típusok közé tartoznak a könnyűvizes reaktorok (LWR, ideértve a nyomottvizes és a forróvizes reaktorokat), a nehézközegű reaktorok (HWR, például a CANDU-típus), a gáztüzelésű reaktorok és a gyors reaktorok. Ezek közül a legtöbb világméretben elektromos áramot termel.

A biztonság érdekében a nemzetközi és nemzeti szabályozó hatóságok, például az IAEA, kidolgozták a tervezési és üzemeltetési előírásokat. A reaktorok több védelmi vonallal és tartalék hűtőközeggel rendelkeznek, sűrített biztonsági rendszerek és földrengés elleni védelem mellett. Üzemelés közben a sugárzás és hulladékkezelés kérdései központiak; a kiégett fűtőelemek hosszú távú tárolását és végleges elhelyezését feladatként kezelik.

A reaktorokkal kapcsolatos környezeti és társadalmi kérdések közé tartozik a hulladékkezelés és a radioaktív hulladék végleges elhelyezése, a klímaváltozás elleni hozzájárulás mértéke, valamint a nemzetközi biztonsági és fegyverkezési aggályok. A jelenlegi fejlesztési irányok között megtalálhatók a kis moduláris reaktorok (SMR-ek) és a Gen IV reaktorok, amelyek fokozott biztonságot és hatékonyságot ígérnek.