ratifikációját

A ratifikáció a nemzetközi jogban annak formális aktusa, amelyben egy állam kifejezi beleegyezését abba, hogy egy adott szerződés kötelező legyen rá nézve. Az aláírás gyakran politikai nyilatkozat, a kötelező érvényességhez azonban a ratifikáció szükséges. Így egy szerződés csak akkor köti jogilag az államot, ha az a belső jogrendjén keresztül jóváhagyásra kerül.

A ratifikáció folyamata általában két szintű: először a belső jogrendszerben történik meg a szerződés elfogadásának jóváhagyása, például parlamenti jóváhagyás, vagy kormányzati aláírás. Ezt követheti a ratifikációs okmány (instrument of ratification) aláírása és jóváhagyása az illetékes állami szerv által. A belső procedúra lezárta után a ratifikációt hivatalosan ki kell hirdetni és közölni a többi féllel.

A ratifikáció hatálybalépése attól függ, hogy a szerződés hogyan írja elő ezt a határidőt. Gyakori, hogy a szerződés csak egy vagy több tagállam ratifikálása után lép hatályba, vagy az adott állam ratifikációjának időpontja jelenti a kezdő dátumot. A ratifikált szerződés vonatkozó kötelezettségei e dátumtól kezdve kötik az államot; a pacta sunt servanda elv alapján az ígéretét be kell tartania.

Különleges elemek közé tartoznak a rezervációk és a felmondás lehetőségei. A rezervációk csak a szerződésen megengedett mértékig érvényesek, és nem minden rendelkezés engedélyezi őket. A felmondás vagy denunciáció általában meghatározott határidőben és módon történik, lehetővé téve az állam számára, hogy kilépjen a szerződésből a meghatározott feltételekkel.