radiográfiát

A radiográfia olyan diagnosztikai képalkotási módszer, amely ionizáló sugárzást használ a testen belüli struktúrák vizsgálatára. A röntgensugár behatol a testbe, és a különböző szövetek eltérő mértékben nyelik el a sugárzást. Ennek eredményeként a felvételen a sűrű anyagok, például a csontok fehéresen, a levegő és üregek sötétben, a lágy szövetek pedig árnyékos tónusban jelennek meg.

A vizsgálathoz röntgenkészüléket használnak, amely egy röntgensugár-forrásból és detektorból áll. A felvételek hagyományosan filmes kiadásra készültek, ma pedig digitális technikát alkalmaznak (digitális radiográfia, DR vagy CR). A vizsgálat során különböző testhelyzetekből készülnek felvételek (például mellkas, végtag, hasi régió), és előírt esetben kontrasztanyagok alkalmazásával bővítik a vizsgálatot (például bárium- vagy jódalapú kontrasztanyagok). A fluoroszkópia real-time megfigyelést tesz lehetővé mozgások vagy beavatkozások során.

Biztonság és kockázatok: a radiográfia ionizáló sugárzást használ, ezért az ALARA elv szerint a dózist a lehető legkisebbre kell tartani. Védőárnyékolás, megfelelő technikai paraméterek és a szükségesség mérlegelése segít a dózis minimalizálásában. Terhes nők esetében különös elővigyázatosság szükséges; a vizsgálatot csak indokolt esetben végzik.

Történelem és jelen: Wilhelm Conrad Röntgen 1895-ben felfedezte a röntgensugarat, amely forradalmasította az orvosi képalkotást. A radiográfia ma digitális formában érhető el, és két dimenziós felvételeket eredményez; korlátai miatt gyakran kiegészítő vagy alternatív módszerek, például számítógépes tomográfia (CT), mágneses rezonancia képalkotás (MRI) vagy ultrahang segítik a diagnózist.