radiográfiára

Radiográfia, vagy röntgen vizsgálat, olyan orvosi képalkotási módszer, amely ionizáló sugárzást használ a test belső struktúráinak megjelenítésére. A sűrűbb szövetek, például a csontok, erősebben elnyelik a röntgensugarat, ezért fehérnek látszanak a felvételeken, míg a levegőben vagy gyengén elnyelő szövetek sötétebbek.

Az eljárás különböző formái közé tartozik a hagyományos (filmes) radiográfia, a digitális radiográfia (DR) és a számítógépes radiográfia (CR). A fluoroszkópia valós idejű dinamikus képalkalást tesz lehetővé, például beavatkozások közben vagy mozgó szervek vizsgálatakor.

Alkalmazási területei közé tartozik a mellkas, a gerinc és végtagok radiográfiája, a has vizsgálata, valamint speciális diagnosztikai célokra a dentális és egyéb területek vizsgálata. Gyakran kontrasztanyagokat használnak, például bárium‑szulfátot vagy jódalapú szereket a gyomor–bél traktus vagy az érrendszer részletesebb vizsgálatához.

Technikai beállításokhoz röntgenkészülék, röntgencső és detektor vagy film szükséges. A felvételeket lehet hagyományos filmmel vagy digitális érzékelőkkel rögzíteni, majd a képeket számítógépes rendszerekben dolgozzák fel és osztják meg PACS rendszeren keresztül. A vizsgálatok minőségét és értékelését radiológus vagy képalkotó szakasszisztens végzi.

Biztonság és minőség: a radiográfiában a sugárdózis minimalizálása alapkövetelmény. Az ALARA elv szerint mindent megtesznek a szükséges képért kevesebb sugárzásért, bevonva védőpajzsokat, árnyékolást és megfelelő protokollokat. A betegek és a dolgozók védelme kiemelt szempont a gyakorlatban.