rádióhozzáférési

A rádióhozzáférési, vagy rádió-hozzáférési réteg a távközlési hálózat azon része, amely a felhasználói eszközök (UE) és a maghálózat (core network) közötti vezeték nélküli hozzáférést biztosítja. Ez a réteg felel a levegőben zajló kommunikációért, a rádióinterfész kezelődéséért és a hozzáférési erőforrások hatékony kiosztásáért. A rádióhozzáférési réteg az úgynevezett RAN része, amely az alapállomásokból és a velük összekötött backhaul kapcsolatokból áll, és amelyet gyakran a 3GPP szabványozás ír le.

Fő összetevői közé tartoznak a felhasználói eszközök (UE), a rádió-hozzáférési node-ok (például LTE-ben eNodeB, 5G-ben gNodeB, korábbi technológiákban NodeB), valamint a rádió‑kimeneti és vezérlési alrendszerek. A felhasználói és a hálózati komponensek között az air interface-en keresztül zajlik a kommunikáció, amelyet különböző protokollrétegek (MAC, RLC, RRC, PHY) és az előírt interfész‑kapcsolatok (például Uu, X2, S1) koordinálnak. A rádióhozzáférési réteg a lefedettség, a kapacitás és a késleltetés szintjén is befolyásolja a szolgáltatásminőséget.

Technológiák szempontjából a rádióhozzáférési réteg több generációban létezik: 2G, 3G, 4G és 5G, különösen a 5G-ben megjelent új rádió-hozzáférési technológiák (NR) és a hálózati funkciók, mint az egyszerűsített architektúra, a többszörös vételi módú MIMO, vagy a hálózatszéleit támogató kiskörzetek és hálózati szeletelés. A hálózatépítés gyakran magában foglalja a virtuális megoldásokat is, mint a Cloud RAN vagy a végponti intelligencia.

Szabványosítását és fejlődését főként a 3GPP kezeli, amely meghatározza az interfészeket, protokollokat és a különféle felhasználási scenáriókat, így a rádióhozzáférési réteg kulcsfontosságú eleme a mobilszolgáltatások gyors fejlődésének.