pragmátikát

Pragmátikát egy nyelvészeti ág, amely a nyelvi jelentés kontextuális összefüggéseiben vizsgálódik. A pragmatika a mondatok literális tartalmán túl azt tanulmányozza, hogyan befolyásolja a beszédhelyzet, a beszélő szándéka és a hallgató adott kontextusban megértési folyamatát. Röviden: hogyan használjuk a nyelvet a kommunikatív célok elérésére.

Fő fogalmai közé tartoznak a deixis (idő-, hely- és személymutatók), az implicature (implikált tartalom, amely a beszédkörnyezetből következik), a presupposition (feltevések, amelyek a mondat megjelenése után is igaz maradnak), és a beszédaktusok vagy illokúciós aktusok (mit tesz a beszélő a mondatával, például kér, ígér, figyelmeztet). A pragmatika gyakran alkalmazza a Grice-i kooperatív elvet és maximákat, valamint az illokúciós elméleteket (Austin és Searle). Ezek a keretek segítenek megérteni, miért értelmez a hallgató mást, mint amit szó szerint olvas.

Alkalmazások között megtalálhatók a beszédértés és a diskurzus elemzése, a fordítási és interkulturális problémák vizsgálata, valamint a természetes nyelv feldolgozása és a mesterséges intelligencia területei, ahol a kontextusértelmezés kulcsfontosságú.

Történetileg a pragmatika a 20. század közepén fejlődött ki jelentős elméletekkel: J. L. Austintól az illokúciós aktusok fogalmáig, P. Grice kooperatív elvéig és implicature-elméletéig vezethető vissza. A magyar nyelvészek között a pragmatika a nyelvi elemzések egyik alapvető területe.