paleográfiai

Paleográfia a történeti írásbeliség tudománya, amely a múlt írott forrásainak vizsgálatával foglalkozik. Fő célja a kéziratok keletkezésének idejének és helyének meghatározása, a felhasznált írásmódok és írók jellegzetességeinek leírása, valamint a szövegek eredetének és történeti összefüggéseinek feltárása. A terület hozzájárul a forráskritikához, a textusrészletek feltárásához és a történeti nyelvészet megértéséhez.

Módszerei közé tartozik a kézirat vizuális elemzése, a betűformák és írói kéz jellegzetességeinek összevetése, a papír vagy pergamen vizsgálata, a tinta összetételének és állagának feltárása, valamint a kódex elrendezésének, kötésének és margójegyzeteinek értelmezése. Ezek az adatok segítik a keltezés pontosítását, a készítés körülményeinek rekonstruálását és a másolótörténet megértését.

Jelentősége abból adódik, hogy lehetővé teszi a kéziratok idő- és térbeli elhelyezését, támogatja a szövegek átírásának és másolásának nyomon követését, és hozzájárul a történeti dokumentumok hitelesítéséhez. A paleográfia szoros összefüggésben áll a kódexkutatással és a textusrendszerekkel, illetve a digitális paleográfiával, amely modern technikákkal (például felvételek és adatbázisok) segíti a vizsgálatokat.