paleobiogeográfia

paleobiogeográfia a paleontológia és a biogeográfia közös tudományterülete, amely a fosszilis szervezetek térbeli és időbeli eloszlását vizsgálja. Célja, hogy megértse, miként formálták a korábbi földtani és környezeti viszonyok az élővilág elterjedését, s hogyan alakultak ki regionális mintázatok és divergencia.

A művelői figyelemmel kísérik a kontinensek mozgását (tektonika), a klímaviszonyokat és az óceánáramlatokat, valamint a tengerparti és tengeralatti környezetek változásait, mert ezek döntően meghatározzák, mely fajok hol és mikor fordultak elő. Fontos fogalmak közé tartozik a vicariance (elválasztódás miatt kialakuló endemizmus) és a diszperzió, továbbá a faunális provinciumok és a relatív élővilági izoláció.

Módszerek közé tartozik a fosszilis előfordulások térképezése és paleogeográfiai rekonstrukciók használata, stratigráfiai és radiometrikus kormeghatározás, valamint filogenetikai biogeográfia és ökológiai modellezés. A kutatások gyakran kombinálnak szemléleteket a paleoklimatológia, isotóp elemzések és üledékes környezetek adattárházaival.

Jelentőség: a paleobiogeográfia segít megérteni a térbeli eloszlások okait, a tömeges kihalások és a biodiverzitás történetét, valamint a jelenkori élővilág mintázatainak előzményeit. Különösen fontos a korábbi éghajlatváltozások és kontinensek mozgásának kontextusában.