oxigénszintet

Az oxigénszint kifejezés az oxigén jelenlétének vagy koncentrációjának mértékét jelenti egy adott közegben. Lehet levegőben, vérben vagy vízben is, és gyakran különböző mértékegységekkel fejezik ki: százalékos telítettség, oxigén résznyomása (PaO2) mmHg-ben vagy kPa-ban, illetve oldott oxigén mennyisége milligramm per literben (mg/L) adott környezetben.

A levegőben az oxigén aránya hozzávetőlegesen 21 százalék. A normális légzéshez ez elegendő, de az egyes személyek szükséglete és az adott körülmények módosíthatják a kívánt oxigénszintet. Az orvosi gyakorlatban két fő mérőszámot használnak: az oxigén-szaturációt, SpO2-t, amely a pulzoximéterrel becsült artériás oxigén telítettségét mutatja; és a PaO2-t, az artériás vérgáz vizsgálat során mért oxigén résznyomását. A normál értékek: SpO2 általában 95–100%, PaO2 körülbelül 75–100 mmHg (10–13,3 kPa). Ezen értékek alakulása hypoxémiához vagy hipoxiához vezethet, és különböző légző- vagy keringési zavarokra utalhat.

A környezeti és biológiai kontextusban az oxigénszintet gyakran oldott oxigént jelent vízben, ahol az oxigénmennyiség mg/L-ben vagy telítettségi százalékban adható meg. Az oxigénszint fontos a vízi élővilág egészségéhez és a biogeokémiai folyamatokhoz is.

Az oxigénszint monitorozása nélkülözhetőséget jelent az oxigénellátottság értékelésében: alacsony szintje hypoxémiát okozhat, míg a túl magas oxigénkoncentráció hosszú távon oxigéntoxicitáshoz vezethet, különösen krónikus tüdőbetegségek esetén. Enyhébb esetekben oxigénpótló terápiával vagy környezeti módosításokkal kezelik a problémát.