oxigénszállítás

Az oxigénszállítás az a fiziológiai folyamat, amely során az oxigén a tüdőből a véráramba kerül, majd a keringés révén a test szöveteihez jut. A folyamat két fő részből áll: a gázcsere a tüdőben és a keringési rendszeren keresztüli szállítás. A tüdőben az alveoláris gázcsere során az oxigén diffúzióval a plazmába oldódik, és részben kötődik a hemoglobinhoz az eritrocitákban.

A szövetekhez az oxigént a hemoglobinhoz kötött O2 és az oldott oxigén együttesen szállítja. A kötődés és leadás intenzitását a hemoglobin oxigén-affinitását befolyásoló tényezők szabályozzák: pH, CO2, hőmérséklet és 2,3-biszfoszfoglicerát (2,3-BPG). Az oxigén leadása a szövetekhez a parciális nyomáskülönbségtől és a disszociációs görbe alakjától függ.

A szállított oxigén mennyiségét CaO2-nek nevezik, amelyet a következőképpen lehet számolni: CaO2 = (Hb × 1,34 × SaO2) + (0,003 × PaO2). A teljes oxigénszállítási képességet DO2 adja meg: DO2 = CO × CaO2, ahol CO a szív szachtik és/vagy kimeneti sebessége. Normál körülmények között CaO2 körülbelül 20 ml/dl, DO2 pedig körülbelül 600–1000 ml/min lehet változó tényezőktől függően.

Klinikai jelentősége van az oxigénszállításnak: hypoxémia, anémia vagy megnövekedett szöveti igény esetén lép fel elégtelen oxigénellátás. Ennek felderítésében és kezelésében központi szerepet játszik a megfelelő oxigénellátás és a keringés optimalizálása.