osztódása

Osztódása a sejtek szaporodásának és fenntartásának alapvető folyamata. Ennek során a genetikai információ megkettőződik, és a sejt vagy magja megosztódik úgy, hogy az utódsejtek genetikailag hasonlóak legyenek, szükség szerint pedig különbözzenek. Eukariótákban az osztódás két fő formája van: mitózis és meiosis. Prokariótákban általában bináris osztódásra van szükség, amely során a DNS megkettőződik, majd a sejt kettéválik.

Mitózis célja a genetikai állomány változatlanságának megőrzése a sejtosztódások során, például a növekedésben és a szöveti gyógyulásban. A folyamat négy fázison át zajlik: profázisban a kromoszómák megkettőződnek és összefonódnak, prometafázisban a magvonat elbomlik, metafázisban a kromoszómák egyenletesen a érintő lemeze vándorolnak, anafázisban a kromatidák szétválnak és a pólusok felé vonulnak, telofázisban a magképződés megindul, majd citokineziszben citoplazma válik ketté. A mitózis után két diploid utódsejt keletkezik.

Meiózis a nemi sejtek képződésében zajlik, és két egymást követő osztódásra bontható. Ennek eredményeként négy haploid gaméta keletkezik, amely genomja feleződik; a genetikai variációt a kölcsönös kereszteződés (crossing-over) és a kombinációk biztosítják.

A sejtciklus szabályozása során a G1, S, G2 és M fázisokat kontrolláló jelátviteli útvonalak, difúz ciklinek és CDK-k, valamint szenzitív ellenőrzőpontok figyelik a DNS-szintézist és a sejtosztódás megfelelő időben történő végrehajtását. Hibák esetén a sejtek leállhatnak vagy apoptózissal reagálnak.