optimalizálását

Optimalizálását a magyar nyelvben a cselekvés tárgyának adott formája jelzi; általában az optimális eredmény elérésének folyamatát vagy célját jelöli. A kifejezés a hatékonyabb, gazdaságosabb vagy kívánatosabb állapot elérésére irányuló tevékenységet foglalja magába, és különböző területeken használatos.

Az optimalizáció általános célja olyan döntési vagy műveleti változók meghatározása, amelyek a megadott célfüggvényt minél előnyösebb értékre hozzák, miközben a korlátokat betartják. A probléma gyakran három részből áll: célfüggvény, döntési változók és korlátok. A megoldás lehet pontos (azonosítható, optimális megoldás) vagy közelítő (heurisztikus vagy metaheurisztikus módszerekkel talált jó megoldás).

A megközelítések közé tartoznak az analitikus és a numerikus módszerek. Konvex optimalizációban gyakran garantáltan létezik egy globális optimum, és ismert módszerek közé tartozik a lineáris és egészértékű programozás, a gradiensekkel dolgozó módszerek vagy Lagrange-multiplikátorok. Komplexebb, nem konvex problémákra heurisztikák és metaheurisztikák, például genetikus algoritmusok vagy szimulált kioltás is alkalmazhatók. A gépi tanulásban például a hiperparaméter-optimalizáció vagy a modell-architektúrák finomhangolása is ezen a területen jelenik meg.

Az optimalizálását alkalmazzák például a logisztikában, energetikában, gyártásban, pénzügyekben és adattudományban. Fontos a modellezés pontossága, a adatok minősége, a divergencia kockázatainak figyelembe vétele és a megoldások skálázhatósága. A történetében a módszerek fejlődése a 20. század közepétől a mai számítógépes erőforrásokig vezet, lehetővé téve összetett rendszerek hatékony optimalizálását.