olvasótermi

Az olvasóterem olyan csendes olvasó- és tanulóhely, amelyet könyvtárakban és egyéb intézményekben alakítanak ki. Gyakran a kölcsönzőteremtől elkülönítve található, bútorzata általában asztalokból, székekből és lámpákból áll, és gyakran a referencia- vagy periodikaállományt a szolgáltatópult mögött tartják. A hozzáférés általában könyvtártagsághoz kötött; a használat szabályai a csendet, a könyvkezelést és olykor a mobiltelefonálás vagy étel-ital fogyasztás korlátozását hangsúlyozzák. A hagyományos könyvek mellett sok olvasóterem biztosít továbbá újságokhoz, folyóiratokhoz és digitális katalógusokhoz való hozzáférést; egyesek számítógépeket vagy terminálokat is üzemeltetnek a katalóguskereséshez és e-könyvek eléréséhez.

Az olvasótermi szó melléknévi alakja: olvasótermi, amely a olvasóteremhez kapcsolódó jelentést fejezi ki. A koncepció a 19–20. századi modern könyvtárfejlesztésből ered, amikor a kölcsönzőterektől elkülönített, csendes tanulásra alkalmas helyeket hoztak létre. Nagyvárosi könyvtárakban az olvasótermek gyakran grandiózus építészeti elemek, magas mennyezet, nagy ablakok és bőséges fény jellemzik; kisebb könyvtárakban ezek egyszerűbbek és funkcionalitásra törekvő terek. Egyes intézmények specializált olvasótermeket is üzemeltetnek kutatók számára ritka vagy archív anyagok hozzáférésével, gyakran felügyelet alatt. Magyarországon az olvasóterem a köz- és egyetemi könyvtárak standard eleme, és a kifejezés széles körben érthető az oktatásban és a kulturális intézményekben. Funkciója a koncentrációt segítő, nyugodt környezet biztosítása, amely a jegyzetelést és a hivatkozott munka készítését támogatja.